Csak az "ÉN" számít. Mégis hogyan? Ha őszintén leásunk a mélységeinkbe: Jó a magány, és hogy egyedül törhetetlenül megyünk előre a céljaink érdekében. Tanulunk, dolgozunk. Kavicsról kavicsra építjük az életünket és igyekszünk nem elbotlani helyrehozhatatlanul. De az ember társaslény. Ahhoz, hogy megszülethettünk két ember kellett. Családba...
Rohan a világ. A borzalmakat gördítve magával. Bármerre nézünk felüti a fejét egy-egy tragédia vagy nem várt helyzet, amivel szemben ismét fel kell vennünk a kesztyűt, pedig csak két percre dőltünk hátra. Minden nap ugyanolyan monoton, felkelsz, teszed a dolgod, telnek az órák, aztán hazaérsz. Belefér még egy kis panaszkodás mielőtt elharangozzák...
Legutóbb születésnapi kívánságomat fogalmaztam meg, itt találod. Azért érdemes elolvasni, mert ez is segített abban, hogy így 33. életévem elején döntésre jutottam. Nyugalom, nem kell nagy dolgokra gondolni.
Legutóbb 2019.-ben ugrottam neki egy ilyen témájú írásnak. Most két évvel később ugyanúgy holnap lesz a születésnapom és nem akarok szkeptikus vagy negatív lenni, de nem sok minden változott azóta.. Kicsit megtörtem, talán megkeseredtem. De nem adtam fel. Bár néha elgondolkozom ezen. Nemrég igényelhettem magamnak egy elektromos kerekesszéket, meg...
Biztosan megesett már mindenkivel, hogy olyan "semmilyen" hangulatban teltek a napok, vagy hosszabb időszakok. Mintha gombóc lenne a torkodban, és ihatsz rá bármennyit, csak nem akar múlni. Mintha egy egész elefántcsorda ülne a mellkasodon, kényelmesen elvannak, eszük ágában sincs távozni, nekik ez így tökjó, tanyázgatnak. Te meg lélegezzél...
Kilógok a sorból. Ez egy tény. Már születésemtől kezdve nem illek bele abba, ami társadalmilag elfogadott. Volt idő, mikor ez nagyon bántott. Próbáltam minden elvárásnak megfelelni... Szüleim, Családom már a kezdeteknél, ugyan hallgatólagosan, mégis arra nevelt, hogy ne adjam magam könnyen. Ne merészeljem feladni. Még a gondolatát is vessem el...
Sokszor írok arról, hogyan látom a világot, az embereket, a kapcsolatok alakulását. Mégsem tudom megérteni a működésüket. Elfogadom bár, de megérteni talán sosem fogom. Miért hordunk ennyi álarcot és miért védjük magunkat szögesdrótokkal. Olyanokkal szemben is, akikkel szemben elvileg tele vagyunk érzelemmel.
Tudni lehet rólam: arról írok, amit tapasztalok. Mostanában folyamatosan az dobol a fejemben, hogy a kapcsolatok miért korcsosulnak el. Miért teszünk az ellen, akit szeretünk. Miért hagyjuk egyedül a másikat a kapcsolatban, ráhúzva a vizes lepedőt és újjal mutogatva: "Te vagy a hibás". Hol van ilyenkor a másik fél? Tényleg olyan ártatlan,...
Olvastam két könyvet idén. Egy Csodanő történetét. Számomra megrázó és elgondolkodtató élmény volt egyben. Ő Dr. Edith Eva Eger. A "Csodanő" jelző azért nem túlzás, mert egy magyar származású túlélő.
Régen nem írtam már, most sem volt tervben. Mindenkinek nehéz ez az időszak, gondoltam hallgatok, kivárok, megteszem amit jelenleg tudok és nem mellesleg reménykedem a pozitív végkifejletben. Mindezt természetesen úgy, hogy próbáltam megőrizni önmagam, nem hagyni kialudni a saját kis tüzemet. Nos, eddig bírtam. Félreértés ne essék, ez nem egy...